Nem lehet receptet adni arra, ki hogyan kezdje el az aikido-tanulást, mert mindenki más. Vannak azonban általános elvárások, feltételek, kezdeti nehézségek, amelyekkel az újonc aikido-tanulónak számolnia kell. A tiszteletadás és a dódzsó-etikett betartása nem csupán hagyomány és szokás — a balesetmentes edzés maximális fegyelmezettséget követel. Fontos, hogy komolyan vegyük a mester instrukcióit, ahogyan magukat a teljesítendő feladatokat is. A mozgáskoordináció fejlesztését célzó gyakorlatok, illetve a koordinált mozgás szintén összpontosítást kíván, és a huzamos idejű koncentráció képessége megköveteli az elme kiüresítését, vagyis az indulatoktól, napi problémáktól és egyéb szükségtelen gondolatoktól való megtisztítását.

A fizikai erőnlét és a lazaság nem belépési követelmény ugyan, de legalábbis olyan szinten kell állnia, hogy ne tegye lehetetlenné a tanulást, sem pedig balesetveszélyessé az edzést. Régen ennek felmérésére felvételi vizsgát tartottak, s aki nem felelt meg, annak el kellett mennie. Ma már ilyen nincs, a jelentkezők maguk döntenek saját felelősségükre, ám ezt tárgyilagosan kell tenniük.

Nehézséget jelent a kezdő aikido-tanuló számára a hirtelen rázúduló, túl sok információ. A memória maximális kiterjesztése, ennek fejlesztése erőfeszítést, stresszterhelést okoz. Az aikido a harcművészetek csúcsa, de előfordul, hogy aki ehhez lélekben nem elég erős, megfutamodik. Ha azonban sikerül átvészelnie ezt a kezdeti időszakot, annak minden nehézségével, próbatételével együtt, tapasztalni fogja, hogy kezd összhangba kerülni önmagával. Megérti, megérzi és megtanulja, milyen energiák vannak ránk hatással és hogyan használhatók fel — ez semmihez sem hasonlítható jó érzést ad; csak az tudja, aki kipróbálja.